Tanulás, információ, kapcsolatok, kisvilágok

Mostanában divatos elgondolás szerint minden még a tudás megszerzés is hálózatba szervezhető és így akár a tanulás is hálózatszervező tevékenységként fogható fel.

Az emberek társas lények, mindennapi tevékenységük, viselkedésük során kölcsönös hatással vannak egymásra,
barátaik, rokonaik, ismeretségeik által össze vannak kapcsolva.

Minden ember egy nagy hálózat tudatosan felválalt tagja a társadalomé.

A definíció szerint minden olyan rendszer hálózatnak tekinthető,
amely egymástól jól elkülönülő, ám kapcsolatokkal összekötött elemekből áll.

Vagyis a hálózatokat az teszi hálózattá, hogy az egyes elemeik horizontálisan összekapcsolódnak.

Mostanában nagyon felkapott a hálózatokkal kapcsolatos jellemző a kis világok kialakulása, és ezek speciális jellemzője:
rengeteg ponttal rendelkeznek, mégis viszonylag kevés lépéssel el lehet jutni akár távoli pontjaikhoz is.

Ezen kis világok speciális jellemzőnek oka nem az élek számában, vagy azok elhelyezkedésében rejlik, hanem azok erősségében.
Itt is főleg a ‘gyenge láncszem’ a turpissák okozóka csak egy kicsit másképp.

Erős kapcsolatok a családi és a közeli baráti kapcsolatok, gyenge kapcsolatoknak pedig azokat az ismeretségeket tekinthetjük, ahol a felek ritkán találkoznak, nem mélyült el a barátság.

Kapcsolatok elemzés alapja az információ és ennek eljuttatása ezért a gyenge kapcsolatok a kiugrási lehetőségek tárháza, mert gyenge kapcsolatok azok, amelyek akár kontinenseken is átívelhetnek, általuk az információ sokkal messzebb is eljuthat,
mint ha csak legközelebbi ismerőseinknek adjuk tovább.

Barabási Albert-László munkatársaival vizsgált világháló leírásában nem tudtak semmilyen skálát, sem tipikusnak elfogatható pontot megnevezni, így az skálafüggetlen hatványfüggvényként írható le, a modell pedig a skálafüggetlen modell nevet kapta.

Ebben a hálóban jellemző, hogy viszonylag kevés pontnak van nagy számú kapcsolata (ezek lesznek aztán a csomópontok), a legtöbb pont csak kis számú éllel rendelkezik; illetve egyaránt megtalálható benne a rendezettség és a véletlenszerűség.

Barabásiék azt is figyelembe vették változókat is, azt hogy a hálózat nem egy statikus rendszer, hanem dinamikusan változó, növekvő hálóról van szó, melyben a csomópontoknak nagyobb esélyük van arra, hogy további kapcsolatokat szerezzenek, míg előfordulhat, hogy egyes pontok alacsony számú kapcsolataik miatt elszigetelődnek.

A hálózatok ‘önvédelmére’  jellemző, hogy nagy a hibatűrésük a véletlen hibákkal szemben, viszont a célzott támadásokkal szemben kevésbé védettek. Az ilyen rendszer stabilitását pedig a gyenge kötések adják meg. A hálózat önszerveződő módon fejlődik tovább, melynek során a több éllel rendelkező csomópontok nagyobb valószínűséggel szereznek új kapcsolatokat.

Az olyan divatos modern közösségi színterek, tehát lényegében a társadalmi hálót átszövő gyenge kapcsolatok kialakításának eszközeiként és színtereiként működnek.

. Az internet világában közösségi színtereken szövődő barátságok többsége is ilyen gyenge kapcsolat halmaz, ahol viszonylag alacsony ráfordítással terjeszthetők az információk.

A tanulás során erős kapcsolatok kiépítésére törekszünk, mégis az emlékezést is nagyban segítik a gyenge összeköttetések, az asszociációk. Minél több dologhoz tudjuk kötni az új információt (itt az előzetes tudás felelevenítésének nagy szerepe van), annál sikeresebb az ismeret elsajátítás, minél inkább megtaláljuk benne a logikát, kapcsolatot, az összefüggéseket, tehát nem csak a szavakat tanuljuk egymás után/egymás mellet.

Annál könnyebben elő fogjuk tudni előhívni a megtanultakat, illetve hasonló szituációkban könnyebben felidézzük őket, minél több kapcsolatot hozunk úgy létre, hogy meglevő és új információkat (előhívva) összekapcsolunk. Agyunk nem csak az új információt hanem a kapcsolatot és a régi információt is átmozgatva frissíti és bővíti tudásunkat.

Tanulás során az új adatokat értelmezzük, és úgy próbáljuk elhelyezni meglévő tudás struktúránkban, hogy a legmegfelelőbb helyre kerüljön (a kapcsolati háló biztosan rögzítse a többi információ morzsa közé úgy, hogy minél kevesebb alap információ ‘megmozgatásával’ újra elérhető legyen a számunkra (gyors és biztos felidézés).

Ha a tanulás során belülről nem vagyunk eléggé motiváltak a tanulásra, vagy nem vagyunk képes feldolgozni a meglévő ismeretek és az új információ közötti esetleges ellentmondását, ugrását, ellentétét, akkor a teljes közömbösséggel, illetve az információk kizárásával, sikertelenül záródhat a tanulási folyamatunk.

 

Az Online kurzusban résztvevők aktív közösséget alkotnak, amely inspirálja őket a téma továbbgondolására, kérdésekre, reflektálásra az elérhető széles spektrumú informatikai lehetőségeken keresztül. Közösségi színtérbe való bekapcsolódás során a tanulás strukturált és irányított, a domináns jellemzője az ilyen tudásépítésnek, az egyéni utak bejárásán van.

Ám a tanulás hálózat szemléletnek fontos részét képezi a bejárt út alatt szerzett saját tapasztalatok megosztása, a szerzett információk átértékelése, értelmezése, egyéni kontextusba helyezése és mindezek visszaosztása is. Ezek az új tényezők az információfeldolgozás és -eltárolás hatékony formái, melyek a személyek közti interakciókban teljesednek ki és teljesítmény növekedést, tanulási hatékonyság növekedést eredményezhetnek.

 

 

 

 

A bejegyzés kategóriája: Informatika, Oktatás, Személyiség
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.